Mikola Anikó Díj

Csillag András szobrászművész

Mikola Anikó Díj

 

Mikola Anikó

Mikola Anikó (1944–1996) református lelkészcsaládban nőtt fel, könyvek között. Első ihletője a Kalevala volt Vikár Béla fordításában, nyelvérzékét a Károli Biblia, Arany János, József Attila, Radnóti Miklós fejlesztette. Egyik vallomása szerint gyermekkorától írónak készült, tizenkét évesen már verseket írt, nyomtatásban először 1962-ben láthatta a nevét. A Vetés rovatban már szuverén verselőként, képgazdag, fegyelmezett nyelvezetű költeményekkel jelentkezett. Különösen a zeneiség, a hagyományos formanyelv és a modern poétikák sajátos ötvözete volt rá jellemző. Mikor Szalatnai Rezső megsemmisítő célzatú kritikája elhangzott a Vetés nemzedékről, egyedül az ő neve hiányzott a kiátkozottak közül. A betű szolgájának, szinte rabjának érezte és tudta magát.

Az emberi lélek legmélyebb bugyrai tárulnak fel verseiben, egy-egy verse-strófája gyakran drámaivá sűrűsödik, olykor mintha János evangélista Jelenései elevenednének meg, vagy a népballadák világa, mintha ősi mítoszok elemi erejű szenvedélyeinek és szenvedéseinek hullámai csapnának fel verseiben (Hol késel megbocsátás?, Tűz mellett didergők éneke, Csend és kiáltás, A költő vízparti látomása stb.). Az ő nevéhez fűződik a szlovákiai magyar líra legjobb teljesítményei közé tartozó Variációk egy Garam menti mítosz témájára című terjedelmes kompozíció, amely az életmű egyik csúcsa; páratlan példája annak, hogy miként lehet közismert népballadák szimbolikájába és motívumaiba öltöztetni a város kőrengetegétől, az ésszerűtlen civilizációtól meggyötört költő lelke legmélyéről felszakadó vallomást.

Mikola Anikó ritkán szóló költő volt, élményeit, versihlető mondanivalóit hosszan érlelte. Ebből ered csiszoltságuk, tartalmi-formai fegyelmük. Első önálló kötete – Tűz és füst között (1971) – elsőként jelent meg a Vetés nemzedékéből, a maga ötvenegy versével felöleli egész lírai termését a kezdetektől a hetvenes évek elejéig. A kiérlelt, ereje teljében pompázó líráját a második – Fák és hajók a szélben (1976) – és harmadik – Madárnak lenni (1979) című kötetében olvashatjuk. A hetvenes évek jelentették a költőnő legtermékenyebb időszakát. Különösen az utóbb említett kötet érdemel figyelmet. A sovány, mindössze tizenhat verset és huszonhárom műfordítást tartalmazó kötetben adottságainak és lehetőségeinek zenitjére ért a költő. Feltárul benne költészetének minden fontos jellemzője. A balladás versvilág, a végleteket ostromló világkép, az ég, a föld, a tűz, a víz, az univerzum alkotóelemeinek a szüntelen szembeállítása. A mítoszok rejtelmes világa az övé, az ősi, kegyes és kegyetlen állapotok visszasóvárgása sugárzik verseiből. Hallatlanul bizalmas viszonyt alakít ki a természettel, a létezés alapkérdéseihez próbál eljutni, tudja és megfogalmazza az élet törvényeit. A népköltészet tiszta hangján az emberi lét legmélyebb titkairól tesz forró vallomásokat legjobb verseiben. A kritika a legszebben szóló magyar költők egyikének nevezte.

A dél-amerikai spanyol nyelvterület indiánjainak, a kecsuáknak költészete ejtette rabul képzeletét, s Karnevál Tambobambában címen verseket, később meséket tolmácsolt belőle figyelemre méltó empátiával (A jaguár fiai, 1995). Életművének színe-javát egy vékonyka válogatás őrzi – Versek (1994) –, amely nem sokkal halála előtt jelent meg.

A halál korán kiütötte kezéből a tollat, berekesztette a lassan, de folyamatosan gazdagodó, mélyülő költői pályáját, értékes műfordítói tevékenységét.  Novelláskötete életében nem látott napvilágot. Pedig novellisztikája éppoly figyelemreméltó: akárcsak költészetére, prózájára is jellemző a balladisztikus hang, a kidolgozottság, a témaválasztás kozmikus érvényessége, a nyelvi megformáltság, a lényegre törő építkezés.

A menekülés c., összegyűjtött novelláit tartalmazó kötetben kötetben elsősorban A menekülés, A tündértehén és az Árnyék a sziget felett c. novellái, elbeszélései kaptak helyet Bárczi zsófia értékelésével kiegészítve.

Az évtizedek során sajtóban, nyomtatásban megjelent novellákat felvonultató kötettel nagy adósságot róttunk le az alkotó és az olvasó előtt. Megjelenésével egy teljesebb alkotói kép tárult fel előttünk, árnyaltabbá téve Mikola-képünket, hogy a szerző végre méltó helyére kerülhessen irodalmunkban.

(Forrás: Szeberényi Zoltán:  Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999; I.)

 

Vissza

Csillag András 2007 októberében,
az első elkészült szoborral

Mikola Anikó: A menekülés - borító

Mikola Anikó költő, író, publicista
halálának 10. évfordulója alkalmából
rendeztünk megemlékezést és könyvbemutatót
a Csemadok pozsonyi, Május 1. téri nagytermében
2006. szeptember 22-én.

 

Mikola Anikó emlékünnepség

 

Mikola Anikó életművét Haraszti Mária író, az ANIMA Társaság elnöke méltatta

Mikola Anikó emlékünnepség

Bárdos Ágnes előadóművész Mikola Anikó verseiből válogatott

Mikola Anikó emlékünnepség

 
Mikola Anikó összegyűjtött novellákat tartalmazó kötetét
Bárczi Zsófia író, irodalomtörténész mutatta be a közönségnek

Kamenár Horváth Éva Mikola Anikó novelláját olvassa fel

Mikola Anikó novelláiból Kamenár Horváth Éva előadóművész adott ízelítőt

Mikola Anikó emlékünnepség, 2006

Mikola Anikó emlékünnepség

 

Képriport a 2006-os Mikola Anikó
emlékünnepségről

 

Az ANIMA Társaság, az AB-ART Könyv- és Lapkiadó, az SZKC Központi Irodája, a Csemadok OV, a Posonium Társaság és magánszemélyek elhatározásából Mikola Anikó Díjat alapítottunk, amelyet évente egy, a művészeti életben tevékenykedő,
humánus és közösségi értékeket képviselő, létrehozó nőnek
ítél oda a kuratórium.

A tárgyi díj elkészítésével Csillag András vágsellyei szobrászművészt bíztuk meg (képünkön fent).

A díj anyagi fedezetét közadakozásból
és szponzorok által gyűjtjük
az ANIMA Társaság számláján:

 

4004341927/7500 (ČSOB)

 

A hozzájárulóknak köszönjük a támogatást. 

 

Várjuk további támogatók hozzájárulását!